| |
Lelkipásztori útravaló 2012. január havára
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt,
és ne gondoljátok,
hogy azt mondhatjátok magatokban:
A mi atyánk Ábrahám!
Mert mondom nektek,
hogy az Isten ezekből a kövekből is tud
fiakat támasztani Ábrahámnak.
A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén:
ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt,
kivágatik, és tűzre vettetik.”
(Mt 3:8-10.)
Egy új év kezdődik. Megint egy új év kezdődik. Más lesz, mint a többi? Más lesz, mint az eddigiek? Máshogy fog szeretni engem Isten? Máshogy fog vonatkozni rám Jézus Krisztus kegyelmes szeretete? Más lesz emiatt az életem?
Az ige egyértelműen szól, szólít meg engem: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13:8.) De milyen érdekes, hogy miközben ez a – mondhatni – „általános igazság” kívülről ismert szinte minden valamirevaló keresztyén előtt, a néhány verssel későbbi „gyakorlati”, mintegy „következményszerű” igevers már kevésbé: „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” (Zsid 13:15.)
Tehát Isten hozzám való kapcsolatkeresése: kegyelem-üzenete, az életem mindennapjaiban engem továbbsegíteni akaró szeretet-szándéka 2012-ben is változatlan. Azaz a kérdés az én oldalamról nyitott: hagyom-e, engedem-e, elfogadom-e, hogy ez az életemet megtermékenyítő Isten-jelenlét virágba borítsa, gyümölcstermővé nemesítse ezt az évemet?
Úr Jézus Krisztus!
Mások előtt lehet, hogy álarcokat viselhetek,
de te igazán ismersz engem.
Tudod, hogy „általános keresztyén igazságaim” mögött
milyen töredékes is, milyen szánalmas is
az én gyakorlati keresztyénségem,
az én mindennapi Krisztus-hitvallásom.
Kérlek, ebben az új évben tégy csodát velem!
Eleveníts meg vallásos megszokásaimban,
újíts meg hitem üres formáiból!
Töltsd be Szentlelkeddel, élő önmagaddal az életemet,
hogy naponta teremhessem meg
a benned újra megtalált hitbeli elevenség
élő és másokat is éltető gyümölcseit!
ÁMEN
≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈
|
|
Ravasz László: Imádság a hazáért
Örökkévaló Istenem! Köszönöm Neked, hogy magyarnak teremtettél és megengedted nekem, hogy e nép szenvedéseiben, gyászában, dicsőségében és szégyenében részt vegyek. Vallom előtted bűneinket, amelyek az én bűneim is: szívünk kemény, értelmünk balgatag, hitünk ingadozó és a lelkünk pártos. Meghajtjuk fejünket ostorod alatt és vezekelünk a porban és hamuban.
De ígéreteid igazak és ámenek. Hisszük, hogy szövetséget kötöttél velünk és atyáinkkal és tudjuk, hogy az ég és föld megrendülhet, de ezt a szövetséget Te meg nem rontod soha. Hisszük, hogy ha Hozzád térünk és Te leszel egyetlen Urunk, feltámad a mi világosságunk. Könyörgök Hozzád, töltsd ki Szent Lelkedet erre a népre! Tartson bűnbánatot böjtöléssel, sírással és kesergéssel és úgy térjen meg Hozzád, a mi Istenünkhöz, mert könyörülő és irgalmas vagy Te, késedelmes a haragra és nagykegyelmű. Vidd ezt a népet idvességes önismeretre, hogy lássa meg bűneit és gyűlölje meg; forduljon el attól, ami vesztét okozta s tegye rá életét a Te ígéretedre. Gyomlálj ki közülünk minden pártosságot, Ellened való lázadást és egymás közötti viszályt és növeld meg a mi hitünket történelmi hitvallásunkban és emberi méltóságunkban. Legyünk a Te néped; és ne lehessünk másképpen magyarok, csak mint a Te néped.
Kezedben van nemzetünk jövendője. Nem kutatjuk, mit hoz, csak Te magad jöjj. Egyengetjük a Te ösvényeidet és készítjük számodra az utat. Imádkozó magyarok tábora egyre nő, szentséges öltözetükben siet a Te néped a Te sereggyűjtésed napján. Királlyá koronázzuk magunkat és népünk felett a Te Szent Fiadat és nemzeti jövőnket, egész történelmünket odaszenteljük a Te dicsőségedre. Szánj meg és válts meg minket, óh Szenteknek Szentje! Ámen.
≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈
|
|
|
